Szia! Eszti vagyok.

A vállalkozásom története egybeesik az anyaságom történetével. Valahol ott kezdődik, hogy elhatároztam, hogy végre vállalkozóként, one brain kineziológusként fogok dolgozni, amihez megtaláltam a kiegészítő bevételi forrást is, de annyi időt vett el, hogy eltévedtem az eredeti célomtól, nem tudtam másra időt szánni…
Majd meglepiként spontán teherbe estem - annak ellenére, hogy 9 éve meddőnek számítottam - és azonnal le is kellett mondanom a "jó keresetről".

Az anyaság fogalmàt, feladatait a védőnőm nagyon támogatóan és lelkiismeretesen elmondta, részleteibe menően, találkozóról találkozóra. Sok ajánlást kaptam, beszerzendő és teendő listával, információkkal.
Tudtam, hogy este nem fogok aludni, hisz 3-4 óránként kelteni fog a gyerek, ezzel úgy éreztem, hogy a legnehezebbre felkészültem. Aztán megszületett a kislányom. Hmmm…

Azt mondták az első időben 3 óránként eszik, alszik, kakál… Ez a gyerek se nem evett, se nem aludt, se nem kakált. Óránként kért enni, nem aludt bele a cicizésbe és csak nézett rám az óriási nagy szemeivel. (Kép)
Hát most mi lesz anyám?

Megkérdeztem a környezetemet, normális ez? Hogy így néz?
Hogy mindig így néz rám? És kezdődtek a kérdéseim, de nem jöttek megoldások.
Hisz az egyetlen friss anyának a környezetemben nem volt ilyen tapasztalása.
A védőnő és az orvos sem értette a kérdésemet, hiszen nem is tudtam hogy hogyan fogalmazzam meg, mit jelentett számomra ez a nézés.
Számos alkalommal kellett volna egy társ mellém, aki segít abban, hogy lássam, merre vannak azok a lehetőségek, utak amik előrébb visznek az anyaság erdejében.
Végül az online térben teljesen ismeretlen emberek segítettek minden elakadásomban, több tematikus csoportban, ahogy tudtak, a saját szülői tapasztalataik alapján.
Az az én kompetens döntésem volt, hogy végül kórházban kötöttünk ki a kiharcolt gasztro beutalóval, nemmellesleg tejallergiát állapítottak meg. Ez igazából csak rajtam múlt: elég tudatosan, határozottan, a nemet és a folytonos megkérdőjelezést megnemhallva kitartottam amellett, hogy valami baj van - és nem velem, vagy az anyaságommal.
Később tudatosan kerestem meg az Anyahajót, hogy önkéntesként segítsem sorstársaimat, hogy az anyává válásukkor már legyen mellettük a közösség tapasztalata ès megtartó ereje.
Kineziológusként egyik legfontosabb üzenetet próbálom eljuttatni az anyákhoz: a döntés mindig az ő kezükben van, mindig van választási lehetőségük. Derítsük ki mi az amit belülről éreznek, ösztönből, nem a külső nyomás hatására.
Egy idő után megfogant bennem az a gondolat, hogy szakmailag nem csak a kineziológiai eszközökkel, hanem még több infóval szerettem volna segíteni ezt az időszakot. Így lettem gyermekágyas segítő, majd női körvezető is.

Célom az, hogy az édesanyák mellett társként ott legyek, hogy felkészülve, megfelelő információkkal várják a kisbabájukat, bátorítsam őket a gyermekágyas időszakban és azon túl is, amikor csak szükséges. S ha ez a kisgyermekes lét nem összeegyeztető azzal a munkàval, ami várja őket, akkor is mellettük állok akár álláskeresésben, akár vállalkozás elkezdésében.

Célom az, hogy minden anya mellett legyen valaki már szülés/születés előtt, aki segít megtalálni saját önazonos anyai hangjukat, hogy:

• ki tudják maguknak választani az életstílusukhoz, személyiségükhöz harmonikusan illeszkedő “trendeket”
• ne a külvilág által támasztott elvárásokat erőltessék magukra
• Meg tudjanak küzdeni az anyasággal együtt járó társas magánnyal

MÓDSZER (hogyan jutunk el a célig?):

• felépítjük az egyénre szabott támogatói falut

Miert?

• hogy ne legyenek egyedül
• mindig tudjon segítséget kérni
• mindig tudja melyik szakembertől kell segítséget kérni
• mindig megfelelően, jól informáltan tudjon dönteni
• gördülékenyebben vegye az anyaság kihívásait
• pozitívabban tudjon hozzáállni önmagához és a gyerekhez való kapcsolódásához

• így kiegyensúlyozottabb lesz az életük
• nincsenek irreális elvárásai
• könnyebben tudja kialakítani a gyermekes családi életét
• könnyebben tud kapcsolódni apához a nehézségekben
• stabilabban tudja érvényesíteni azt amit ösztönből érez, hogy mi a jó nekik
• kevesebb stressz éri az anyát, így a babát is
• gyorsabban jön el a magabiztosság, önazonosság
• megvan a támogató közeg
• gyorsabban illeszkedik be az új közösségi életbe
• ha új probléma merül fel, már tudja hova forduljon
• határozottabbak lesznek
• megvédi magát a külső torzító behatásoktól
• lesz védőhálójuk

Úgy lesznek a gyermekeink egészségesebbek, ha az édesanyák MINDIG megkapják a kellő segítséget, támogatást. információt, tapasztalatot, tudást. Ha egy gyermek születésekor az édesanya jóllétével foglalkozunk, minden zavaró tényezőt lecsillapítunk, hogy ne terelődjön el a figyelme. Az anya csak a babájának egyéni igényeinek a megismerésével tudjon foglalkozni.

Mészáros Eszter élettörténete